Wallisi juh tartási és ápolási útmutató

 

Kedves új wallisi juh tulajdonos!

Igyekeztem összefoglalni ebben a rövidke tájékoztatóban azokat a tartási tapasztalataimat, amik speciálisan erre a fajtára jellemzőek és segítségül szolgálhatnak a leendő gazdáknak, illetve hozzájárulhatnak a tőlem származó állatok jólétéhez, egészségéhez.

A wallisi juhok évszázadokon át békésen legeltek a Svájci Alpok magashegyi legelőin és csak az elmúlt pár évtizedben kezdték meghódítani a kontinens alacsonyabban fekvő területeit. Ennek megfelelően minden tartási és takarmányozási feltételt, ehhez igazodva kell számukra biztosítani, hiszen nem tudnak alkalmazkodni a hirtelen megváltozott körülményekhez.

1. tartási feltételek

Az eredeti élőhelyen az évnek szűk 4-5 hónapját töltik szabadban a juhok. Az augusztus végén – szeptemberben elkezdődő havazás bekényszeríti a nyájakat az istállóba. Ne képzeljünk el több száz egyedből álló nyájat, erre az ottani körülmények nem adnak lehetőséget. A családi gazdálkodók maximális 20-25 egyedből álló nyájra rendezkedtek be, de leggyakoribb a 8-15 tenyészegyedes állomány, hiszen az állatok az év kétharmadát istállóban töltik.

Hazai viszonyok mellett a nyári hónapokat leszámítva ideális körülményeket biztosíthatunk számukra. Egy szellős, tágas istállóban remekül érzik magukat. Esőtől széltől edzett a fajta, mert a hegyek között nomád legeltetési módhoz szokott és az egész nyarat fedél nélkül tölti, de tapasztalat szerint jobban szeretnek zord időben behúzódni fedett helyre.

A mi nyaraink forróságában mindenképpen javasolt az istállózó tartási mód, amit új létesítés esetén lehetőleg árnyékos, szellős helyre tervezzünk. A szellőzést légkeveréssel is biztosítani kell 30 fok feletti hőségben.

Az istálló aljzata döngölt föld legyen és gondoskodjunk a folyamatos friss szalmaággyal történő ellátásáról, ez csökkenti a legyek és egyéb vérszívók szaporodását, ami az egészségük, a jó közérzetük és tiszta gyapjú alapja.

Nyári rekkenő hőségben folyamatosan gondoskodni kell a legyek, bagócsok és böglyök jelenlétének minimalizálásáról. Erre spot-on és kontakt készítmények vannak, de az istálló falára kenhető és fújható szerek sokasága is rendelkezésre áll. Sajnos a harcnak csak az októberi hűvös idő beállta vet véget.

2. takarmányozás

A juhok csoportban élő állatok, így egészségesebbek, jobb az étvágyuk és a hangulatuk, ha együtt, csoportban táplálkoznak.

Legelés

A változatos növénytársulások élőhelyéül szolgáló legelő a juhok tartásának legfontosabb alapeleme. A jó legelőn legalább 15-20 növényfajt számolhatunk össze, amik közül a juhok, koruk, fejlettségi fokuk, egészségi állapotuk, ivari ciklusuk, napi étvágyuk szerint kedvükre válogathatnak. Gyakran megfigyeltük, hogy nap, mint nap hasonló növényeket keresnek, majd vált az étvágyuk és új területekre mennek a legelőn. Kedvencek közé tartoznak a fűfélék közül a juhcsenkesz, különböző perje fajok, a csomós ebír, a kétszikűek közöl a fekete üröm, fehér libatop, szőrös disznóparéj, apró szulák és a pillangósok, mint a bükkönyök, herefélék és persze a lucerna. A változatos vegetációjú rétek, ősgyepek nagy előnye, hogy a gyógyhatású növények közül kedvükre kereshetik azokat, amik emésztésük, egészégi állapotuk szempontjából fontosak. Ilyenek a gyulladáscsökkentő hatású lándzsás utifű, a hasfogó lósóska, a természetes béltisztító diólevél és még sorolhatnánk. Különösen tavasszal kedvelik hántani a nedvdús fakérgeket és ijesztő, de gyakran esznek nyilvánvalóan mérgező növényeket is. Az épp megszületett kisbárányok a bélflórájuk beindítása miatt már a második nap után földet nyalogatnak.

Rétiszéna

A jó minőségű rétiszéna a legnagyobb mennyiségben fogyasztott tápláléka a juhoknak. Ez teszi ki a napi táplálékbevitel legalább 80%-át. Legjobb, ha folyamatosan van előttük zölden száradt, illatos, édes rétiszéna. Nem javasolt a mélyjárású, vizes területekről kaszált széna etetése, mert ezeken gyakori a parazitaszennyezettség és lúgos kémhatása miatt nem is szeretik annyira az állatok. Nagyon figyelni kell arra, hogy csak szárazon bálázott, gombatoxin mentes szénát etessünk.

Lucernaszéna

A zöld lucerna etetésével óvatosan bánjunk, annak ellenére, hogy nagyon szeretik az állatok. Csak kis mennyiséget adjunk nekik, mert puffadást, lágy székletet eredményez, ha sokat esznek belőle. Szárítva is kedvelt eledelük, ebben a formában nyugodtan adható. Fontos, hogy magas a fehérjetartalma, ezért vemhesség, szoptatás alatt nagyobb adagban adható.

Gabona

Naponta egy alkalommal etessünk gabonát, ami ideálisan zab, árpa, rozs vagy tritikálé. Kiemelten fontos, hogy a takarmányként etetett gabona, tiszta, száraz és penészmentes legyen, mert a gombatoxinnal szennyezett gabona mérgezést okoz.

A gabonaetetés mennyiségének kérdése sok problémát vet fel, mert a közös nyájban tartott állatokra nehéz fejadagot számolni, ráadásul a kosoknak, a szaporodási ciklusban lévő anyák és a növendékeknek más – más az igényük. Azt mondhatjuk, hogy átlagosan egy kifejlett wallisi juhnak napi 300-400 grammnyi mennyiségre van szüksége. Fontos, hogy az állat aktuális életcuklusához igazítsuk az adagot. Egy kifejlett vemhes vagy szoptatós anya nyugodtan kaphat akár 500-600 grammot is, de a kosokét sohase emeljük 300-400 g/nap fölé!

Táp

Több gyártó kínál igen jó minőségű juhtápokat, beltartalmi érték s ár alapján választhatjuk ki a megfelelőt. Mindig enyhén nedvesítve adjuk az állatnak. (Salvana, DeHeues)

Pelletek

Gyenge legelő, kifogyott szénakészlet, téli hótakarás, megemelkedett energiaigény indokolhatja a pelletetetést. Akár széna, akár lucerna vagy cukorrépa pelletet adunk nagyon fontos, hogy 3-4 órával az etetés előtt ÁZTASSUK BE! Az áztatott pelletek duplájukra dagadnak, így etetésük gazdaságos, minden kiadagolt mennyiség elfogy, nincs pocsékolás.

Vitaminok – ásványi só kiegészítők

Vitaminok mennyisége szintén nagyban függ az állat aktuális életszakaszától, ezért nehéz pontos útmutatóval szolgálni. Más egy kifejlett, passzív időszakát élő, más egy harmadik szemeszterben lévő vemhes anya és egy növendék állat igénye.

A tavaszi legelőre hajtás időszakában, – feltételezve, hogy a legelő nem monokultúrában ültetett, – legeléssel fedezik a vitaminszükségletük egy részét, de ideális, ha folyamatosan, igényük szerint férnek hozz a kiegészítő takarmányokhoz.

Több kiváló készítmény érhető el itthon is, én a melaszos készítmények közül a HARBRO- ajánlom.

Egy kifejlett tenyészállat súlya gyakran eléri, sőt meg is haladja a 100 kg-ot. Ekkora testtömeg kiépítéséhez feltétlenül szükséges a kálcium utánpótlás, ami különösen fontos kosok esetében. Túladagolástól nem kell tartani, így folyamatosan adható. A német SALVANA készítmények kiválóak évek óta ezeket használjuk.

Hazánk talajában átlagosan alacsonyabb a szeléntartalom, mint ami juhaink igényét fedezni tudná, ezért szükséges, hogy folyamatosan hozzáférhető legyen számukra a szelénes nyalósó.

Gyümölcsök, zöldségek

Ideális, ha naponta friss gyümölcsöt, zöldséget kaphatnak. Kedvencük az alma, répa, cékla, csicsóka, cukorrépa, marharépa. Káposztát, krumplit ne adjunk nekik.

Hetente 2-3 alkalommal adjunk juhainknak 2-3%-osra higított almaecetet vagy a tápra, pelletre locsolva vagy az ivóvízbe keverve. Jót tesz az emésztésüknek.

3. napi gondozási feladatok

A közösségi oldalakra feltöltött habos, hófehér gyapjúban pompázó állatok csak a pillanatnyi állapotot tükrözik. Tudomásul kell vennünk, hogy hazai legelő-kertes tartásmód mellett nagyon nehéz ezt hosszú távon fenntartani. Vakító hófehér állatokat csak az alpesi legelőkön láthatunk, ahol pár óránál tovább nem maradnak egy helyen, folyamatosan tisztulnak a napi esőktől, párától és ritkán találkoznak gubancosodást okozó növényekkel. Nekünk marad az istállótakarítás, fürdetés és filcmentesítés.

A juhok izomzata kötött, nem vagy csak korlátozott mértékben tudják vakarni, szájukkal tisztogatni magukat, ezért nekünk kell segíteni, amit el is várnak, sőt kérnek tőlünk. Megmutatják, hogy hol van gubanc, szúrós ág, ami zavarja őket csak figyelnünk kell és megérteni mit mondanak.

A gyapjúba ragadt növényi részeket, ragadós galajt, tüskés bogáncsot, a szemzúgba beálló pelyvát, toklászt naponta szedjük ki a gyapjúból. Ezt a barik nagyon szeretik, így nem jelent küzdelmet ez a feladat. Vakargassuk át az arcot, a fülek tövét, a hónaljakat és minden hajlatot, redőt ahova ők nem érnek el. Ha látjuk, hogy dörgölőznek a karám falához, fejüket, arcukat vakarják a léceken, akkor ott biztos valami zavarja őket, nézzük meg, segítsünk nekik, különben még mélyebbre, akár a bőrfelületét felsértve a szövetek közé is bejuthat például a toklász.

Mindig tartsuk egészen bőrig nyírva és tisztán a végbél és a genitáliák környékét. Szoptató anyaállatok duzzadt emlőjének puha bőrét gyakran felmarja a rácsepegő vizelet, ezt szintén állandóan ellenőrizzük, hámosító kenőccsel kezeljük.

Puha talajon gyakran ragad sár az ujjak közé, e miatt biceghetnek, rágják az ujjaikat. Ha ilyet látunk gondoljuk erre és tisztítsuk ki.

4. körömápolás

 

A wallisi juhok körme sokkal puhább mint a hazánkban elterjedt fajtáké. Ez érthető is, hiszen a sziklás terepen egy kemény köröm sokkal jobban csúszik, ezért veszélyes is lehet. Azt javaslom, hogy 3-4 hetente körmöljük le az állatainkat. A művelethez nem szükséges leültetni, fektetni őket, ehhez elegendő az álló helyzet is.

5. gyapjúápolás, nyírás

 

A wallisi juh igazi ékessége a durvaszálú hosszú fedőszálakból és a puha aljszőrből álló gyapjú, ami egységesen fedi az állat teljes felületét. A gyapjú szálvastagsága 38-42 mikronig terjed, kiválóan alkalmas szövésre is és nemezelésre is. Jellegzetessége, hogy a merinókétól eltérően nem faggyús, e miatt könnyebben tisztítható, kevésbé filcesedik, egyszerűbben feldolgozható. Jól kezelt, tiszta, válogatott gyapjúra nagy az igény, ezért érdemes mindent megtenni, azért, hogy a lehető legnagyobb mennyiséget tudjunk letermelni juhainkról. Megkülönböztetünk első és másodvágású, sőt esetenként harmad és negyedvágású gyapjút, annak megfelelően, hogy hányszor nyírunk egy szezonban. A tavaszi első nyírású gyapjú loknis, hosszúszálú, a másod és többed vágásban inkább az aljszőr dominál.

A tavaszi első nyírást célszerű március végére, április elejére időzíteni. Ha jó minőségű gyapjút akarunk, akkor már a nyírásnál válogassuk szét testtájanként, hogy a csomósabb, filcesebb alhasi és lábvégi gyapjú ne keveredjen a nyak és a hát gyönyörű fürtjeivel. A nyírás alatt nálunk az állatok békésen álldogálnak, nem szoktuk leteperni őket. Célszerű egy kb. 30-40 cm-es stabil, nem csúszós felületű emelvényre, asztalkára állítani a barit, hogy nem kelljen sokat hajolgatni. A nagyobb juhtartási kultúrával, tapasztalattal rendelkező országokban erre a célra készített, pneumatikusan emelhető, fejrögzítővel ellátott asztalok kaphatók. Talán egyszer majd lesz nálunk is hasonló. Akár géppel akár ollóval nyírunk nagyon fontos, hogy ne sértsük fel a bőrt és ha túl hosszúra nyúlna a nyírás és az állat nyugtalankodna, inkább pihentessük, hogy enni, inni tudjon és megnyugodjon. Ne féljünk a nyírástól, könnyen megtanulható, inkább végezzük magunk, akár lassabban, részletekben, de ne bízzuk idegenre, mert a „szakértőkkel” kapcsolatban nekünk nagyon sok rossz tapasztalatunk van.

A wallisi juh gyapja havonta 1,5-2 cm-t nő, ennek megfelelően júniusban újra, majd augusztusban újra nyírni kell. Ekkor már meleg az időjárás, így célszerű előtte egy fürdetést beiktatni, majd a teljes száradást követően végezni a nyírást.

A testtájanként elkülönített gyapjút válogassuk, majd mosás, szárítás, rázás után értékesíthetjük. A mosás lehetőleg lágyvizes (nálunk kútvíz) áramoltatással történjen. Két kiló gyapjú körülbelül fél napos áramoltatás után tisztul meg teljesen. Ezt követi az árnyékos, szellős helyen történő szárítás, majd a maradék növényi rostok kirázása. Egy kifejlett wallisi juhról 3-3,5 kg elsővágású gyapjút nyerhetünk.

Nyári nagy melegben gyakran csak hűtési célból is célszerű fürdetni az állatokat, de tisztasági fürdetés is szükséges lehet. Sampont csak különösen erős a szennyezés esetén használjunk. Nem szeretik, ha a víz megy a szemükbe a fülüket pedig feltétlenül védjük a víztől.

Az örök rejtély marad számomra, hogy ez a fajta a hatalmas fejszőrével hogyan tudott fennmaradni az Alpok szikláin, hiszen nyírás nélkül szinte teljesen vakok. A fejtetőről előre boruló fürtök elfedik a szemeket, amin segíthetünk úgy, ha felgumizzuk vagy a szem körül kicsit levágjuk a gyapjút. Ha nem látnak jól a járásuk bizonytalan lesz, nem mernek szaladgálni és akár el is tévedhetnek a legelőn. Svájci videókon látszik, hogy a homlokon copfba kötött fürtök vidáman lengenek a macis járású barikon.

6. szarvak ápolása

A kisbárányok szarva 10-14 napos kor között kezd ütközni. Először csak egy kemény dudor formájában mutatkozik. Célszerű ebben a kezdeti szakaszban körbenyírni a területet, mert a puha szaru a gyapjúszálakba nőve behasad, ami egészen komoly szarvdarabok leválásához vezethet. Növendék kosok csontfejlődése igen intenzív, ez gyakran vezet a szarvak csavarodásánál berepedéshez. A kifejlett állatok szarv mögötti területén gyakran gyűlik össze a faggyús, poros, filces gyapjú, amit rendszeresen ki kell tisztítani. Amennyiben sérülés keletkezik ezen a bőrfelületen, kezeljük le Betadinnal, nehogy elfertőződjön. Kosok együtt tartásakor, anyák ivarzásakor, esetleg balesetek következében előfordul, hogy összefejelés következtében a szarv betörik, bereped. Mivel ez élő szövet, vérerekkel, idegekkel ellátott terület, ezért fájdalmas és kezelésre szorul. Ha csak kicsi a repedés, fertőtlenítés után jó erősen tekerjük körbe leokoplaszttal vagy erős ragasztószalaggal. Ez rögzíti és megakadályozza a további repedést. Nagyobb sérülés orvosi ellátást igényel. Kosoknál gyakran előforduló a hibásan, az arcorri részbe növő szarv. Ezt svájci tenyésztők fiatal kosok esetén a szarvra erősített, ívesen megfeszített vaslappal korrigálják, amit hónapokig hord a fiatal kos és a szarv növekedését a helyes irányba tereli. Lehetőség van altatásban a szarvak műtéti csonkolására is.

7. szaporodás

A wallisi juh szaporodásával kapcsolatban csak kevés egyedi eltérés tapasztalható a hazai fajtákhoz képest. A legfontosabb, hogy gyakori az ikerellés, ez három évre vetítve eléri az 1,6 db bárányt. Általában könnyen ellenek, igaz kis súlyú bárányokat.

Az EU szigorú szállítási feltételeinek köszönhetően egyre elterjedtebb a mesterséges megtermékenyítés és az embrió export.

A kosok 7-8 hónapos korban lesznek ivarérettek, de fejlődésük 2 éves korukig folyamatos. Előírás szerint a minősített fedezőkosoknak kötelező a surlókór vizsgálat, melyet szövetminta alapján német genetikai laborban végeznek és EU-s pénzből finanszíroznak.

A jerkék első ivarzása 10 – 13 hónapos korban indul és innen a fogantatásig 3 hetente folyamatos. Tapasztalatom szerint a standardban szereplő aszezonális ivarzási ciklus nem feltétlen jellemzője a fajtának. Ez lehet, hogy a melegebb környezetnek köszönhető, de nálunk a tavaszi és az őszi ivarzási ciklus jól elkülönül. Az ivarzás aktívabb, játékosabb, kihívóbb magatartási jelein kívül nem sok látható tünettel jár. A 155 napos vemhesség csak a 4. hónaptól mutat feltűnő jeleket. Az ellés előtt akár már két héttel is megindulhat a tejelválasztás. Aki folyamatosan együtt van az állatokkal és ismeri viselkedésüket, az azonnal észreveszi, ha megkezdődik az ellés. A tágulási szak alatt a jerke bambán maga elé bámul, elvonulva fekszik. Többedszer ellő anyák, – amennyiben lehetőségük van erre – külön vonulnak és lábukkal kaparva készítik elő a kicsik fogadására alkalmas „fészket”. Amikor az anya elérkezik az ellés kitolási szakába, akkor szinte mindig lefekszik, a görcsök megérkeztével fejét előre emelve, hátát púpozva, hátulsó lábát oldalra feszítve nyög és teljes erejéből nyom. Gyakran ilyenkor már látható a magzatburok kitüremkedése, esetleg a magzatvíz is folyik. Normál ellés esetén a kitolási szak 3-10. perce után megérkeznek a patácskák és az orrocska, majd egy nagy erős nyomás után új élet kezdődik. A kicsi fejéről azonnal távolítsuk el az esetlegesen még ott lévő magzatburkot, tisztítsuk ki a légutakat, hogy azonnal levegőhöz juthasson. Ekkor a mama már feláll, jellegzetes hangon beszél a kicsihez és nyalogatja, szárítgatja. Ezek a kettőjük közt kialakuló szoros kapcsolat legfontosabb pillanatai.

A köldökzsinór gyakran már a születéskor elszakad, így nekünk csak a fertőtlenítéséről kell gondoskodni. A kicsi hasfalától kifelé irányuló mozdulattal nyomjuk ki a zsinórban lévő vért, majd kenjük be Betadinnal. Amennyiben a tolófájásokra 15-20 perc után sem érkezik meg a kisbárány az már komplikációnak számít, így beavatkozást igényel. Ha tudunk segítsünk, ha nem azonnal hívjunk orvost. A wallisi juhnál igen gyakori az ikerellés, tehát az első kicsi megszületését követően rövid pihenő után, ami normáslis esetben nem több mint 2 óra, megszületik a következő kisbárány. Az ellés lezárásaként a méhlepény távozik. Javasolt az ellést követő 24 órában méhösszehúzó injekciót adni az anyának.

A kisbárányt töröljük szárazra, télen melegítő lámpa alá fektessük és a farok szőrének körbevágása után azonnal helyezzük fel a farokgyűrűt. Tapasztalatból tudjuk, hogy ez semmiféle fájdalmat, veszélyt nem jelent a kicsire és főleg jerkék esetében lényegesen megkönnyíti a tisztántartásukat. Nálunk minden kicsi 2 napos koráig megkapja a szelénes vitaminkoktélt is.

Ellenőrizzük, hogy a tejelválasztás megindult e és a kicsi tényleg szopik vagy csak próbálkozik. Amennyiben gyenge, erőtlen a bárány célszerű fejt anyatejjel cumiból megkínálni. Ha túl sok a tej, akkor azt fejjük le a mamától, mert egy újszülött bárány pár nyelet tejjel jóllakik, ami pedig az emlőben pang az gyulladáshoz vezethet. A fejt tej mélyhűtőben tökéletesen tárolható és szükség esetén felhasználható.

Normál ellés után a mamából még egy hétig kis mennyiségű váladék tisztul, ami sohasem zöld, bűzös és mennyisége folyamatosan csökken.

8. paraziták

Paraziták elleni kezelés két irányú lehet, külső (főleg kullancsok, atkák, legyek, bagócsok) és belső (bendő, bél, tüdő, szív férgek). Minden esetben bélsárvizsgálatot követően célzottan és az állatorvosunk tanácsát követve végezzük a kezeléseket. Nyári időszakban célszerű 3-4 hetente bélsármintát küldeni laborvizsgálatra. A gondos gazdi folyamatosan figyeli az állatok ürülékét, annak állagát és esetleges szemmel is látható parazitafertőzöttségre utaló jeleit. Hazánkban egyre intenzívebben terjed egy Közel-Keletről terjedő bendőparazita. Ez elsősorban bárányokat és fiatal juhokat támad és a fertőzöttség csak laboratóriumi vizsgálattal mutatható ki, amikor már észlelhető jelei vannak az állaton már nagy a baj. Amennyiben nincs lehetőségünk a nyári, esős időszakokban folyamatos laborvizsgálatra, akkor legalább a szemhéj vizsgálatát végezzük el hetente. Egy egészséges kisbárány nyálkahártyája élénk piros, ha Haemuncus fertőzése van, akkor sápadt, világos, később porcelánfehér (anémia), hasmenés ritkán jelentkezik. Súlyos fertőzés azonnali vérátömlesztéssel és célzott parazitakezeléssel gyógyítható.

9. betegségek

Ezt a fejezetet nem szeretném részletesen kifejteni, hiszen betegség esetén állatorvoshoz kell fordulni. Persze, sajnos nem mindegy, hogy kihez, mert a legtöbb állatorvos nem ért a kérődzőkhöz.

A kérődző életmód egészen speciális táplálkozási forma. A felvett növényi anyagok a bendőben lévő mikrobák segítségével emésztődnek. Ennek az életközösségnek a megléte létfontosságú, érzékenyek a táplálék mennyiségére, összetételére, ezért minden takarmányváltást csak fokozatosan vezessünk be, hogy a bendőmikrobák hozzászokjanak és bontani tudják az új takarmányt.

Felnőtt kosoknak sohase adjunk 200-300 g/nap/állat mennyiségnél több takarmányt! Ezt csak az abrakoltatási időben történő szeparálással oldhatjuk meg, így biztosan a számolt adagot eszik. A lucernaszéna gazdag kalciumban, ugyanakkor sok (kb. 20-23%) nyersfehérjét is tartalmaz. A táp, az abrak és az elfogyasztott lucernaszéna együttes napi nyersfehérje mennyisége – szárazanyagra számítva – ne legyen több 15%-nál!

Praktikus, ha állandóan van otthon Ruminogén (2X 10-20 gramm / nap 0,5 l. vízben oldva, 3-4 napon keresztül). Szükség szerinti adagolásával elkerülhetjük a bendő Ph-nak kóros irányban történő elmozdulását (acidózis, ketózis, alkalózis). Ha étvágytalan, bágyadt a juh adjunk szájon át a bendőmozgatóból és ha nem javul hívjunk orvost.

Fertőző betegségek

Sajnos egyre nagyobb veszélyt jelentenek juhainkra a megállíthatatlanul terjedő vírusos megbetegedések. Mivel a legtöbb kontaktul terjed, azaz egy beteg állattól vagy a ruhánkon, cipőnkön visszük be a fertőzést, érdemes a látogatókat korlátozni, cípőfertőtlenítés vagy lábzsák használattal és kézmosás után menni az istállóba.

A legnagyobb veszélyt a szúnyogok által terjesztett kéknyelv betegség okozza, mert a közvetítő törpeszúnyog csípése ellen nagyon nehéz védekezni.

Van szerencsére vakcina, ez ügyben kora tavasszal, még a szúnyogok megjelenése előtt érdemes az állatorvossal egyeztetni.

Bízom abban, hogy minden wallisi juh tulajdonos hasznos tanácsokkal gazdagodhat az összeállításból.