Wallisi juh tartási és ápolási útmutató

Kedves új wallisi juh tulajdonos!

Igyekeztem összefoglalni ebben a rövidke tájékoztatóban azokat a tartási tapasztalataimat, amik speciálisan erre a fajtára jellemzőek és segítségül szolgálhatnak a leendő gazdáknak, illetve hozzájárulhatnak a tőlem származó állatok jólétéhez, egészségéhez.
A wallisi juhok évszázadokon át békésen legeltek a Svájci Alpok magashegyi legelőin és csak az elmúlt pár évtizedben kezdték meghódítani a kontinens alacsonyabban fekvő területeit. Ennek megfelelően minden tartási és takarmányozási feltételt, ehhez igazodva kell számukra biztosítani, hiszen nem tudnak alkalmazkodni a hirtelen megváltozott körülményekhez.

1. tartási feltételek

Az eredeti élőhelyen az évnek szűk 4-5 hónapját töltik szabadban a juhok. Az augusztus végén – szeptemberben elkezdődő havazás bekényszeríti a nyájakat az istállóba. Ne képzeljünk el több száz egyedből álló nyájat, erre az ottani körülmények nem adnak lehetőséget. A családi gazdálkodók maximális 20-25 egyedből álló nyájra rendezkedtek be, de leggyakoribb a 8-15 tenyészegyedes állomány, hiszen az állatok az év kétharmadát istállóban töltik.
Hazai viszonyok mellett a nyári hónapokat leszámítva ideális körülményeket biztosíthatunk számukra. Egy szellős, tágas istállóban remekül érzik magukat. Esőtől széltől edzett a fajta, mert a hegyek között nomád legeltetési módhoz szokott és az egész nyarat fedél nélkül tölti, de tapasztalat szerint jobban szeretnek zord időben behúzódni fedett helyre.
A mi nyaraink forróságában mindenképpen javasolt az istállózó tartási mód, amit új létesítés esetén lehetőleg árnyékos, szellős helyre tervezzünk. A szellőzést légkeveréssel is biztosítani kell 30 fok feletti hőségben.
Az istálló aljzatának folyamatos friss szalmaággyal történő ellátásáról gondoskodjunk, ez csökkenti a legyek és egyéb vérszívók szaporodását, ami jó közérzetet és tiszta gyapjút eredményez.
Nyári rekkenő hőségben folyamatosan gondoskodni kell a legyek, bagócsok és böglyök jelenlétének minimalizálásáról. Erre közvetlenül bőr alá fecskendezhető Ivermectin tartalmú szerek és spot-on készítmények vannak, de az istálló falára kenhető és fújható szerek sokasága is rendelkezésre áll. Sajnos a harcnak csak az októberi hűvös idő beállta vet véget.

2. takarmányozás

A juhok csoportban élő állatok, így egészségesebbek, jobb az étvágyuk és a hangulatuk, ha együtt, csoportban táplálkoznak.
Legelés
A változatos növénytársulások élőhelyéül szolgáló legelő a juhok tartásának legfontosabb alapeleme. A jó legelőn legalább 15-20 növényfajt számolhatunk össze, amik közül a juhok, koruk, fejlettségi fokuk, egészségi állapotuk, ivari ciklusuk, napi étvágyuk szerint kedvükre válogathatnak. Gyakran megfigyeltük, hogy nap, mint nap hasonló növényeket keresnek, majd vált az étvágyuk és új területekre mennek a legelőn. Kedvencek közé tartoznak a fűfélék közül a juhcsenkesz, különböző perje fajok, a csomós ebír, a kétszikűek közöl a fekete üröm, fehér libatop, szőrös disznóparéj, apró szulák és a pillangósok, mint a bükkönyök, herefélék és persze a lucerna. A változatos vegetációjú rétek nagy előnye, hogy a gyógyhatású növények közül kedvükre kereshetik azokat, amik emésztésük, egészégi állapotuk szempontjából fontosak. Ilyenek a gyulladáscsökkentő hatású lándzsás utifű, a hasfogó lósóska és még sorolhatnánk. Különösen tavasszal kedvelik hántani a nedvdús fakérgeket és ijesztő, de gyakran esznek nyilvánvalóan mérgező növényeket is. Az épp megszületett kisbárányok a bélflórájuk beindítása miatt már a második nap után földet nyalogatnak.
Rétiszéna
A széna a legnagyobb mennyiségben fogyasztott tápláléka a juhoknak. Ez teszi ki a napi táplálékbevitel legalább 80%-át. Legjobb, ha folyamatosan van előttük édes rétiszéna. Nem javasolt a mélyjárású, vizes területekről kaszált széna etetése, mert ezeken gyakori a parazitaszennyezettség és lúgos kémhatása miatt nem is szeretik annyira az állatok. Nagyon figyelni kell arra, hogy csak szárazon bálázott, gombatoxin mentes szénát etessünk.
Lucernaszéna
A zöld lucerna etetésével óvatosan bánjunk, annak ellenére, hogy nagyon szeretik az állatok. Csak kis mennyiséget adjunk nekik, mert puffadást, lágy székletet eredményez, ha sokat esznek belőle. Szárítva is kedvelt eledelük, ebben a formában nyugodtan adható. Fontos, hogy magas a fehérjetartalma (lásd: hugyvérűség)
Gabona
Naponta egy alkalommal etessünk gabonát, ami ideálisan zab, árpa, rozs vagy tritikálé keveréke. Hetente 3 alkalommal a keveréket kukoricával is ki lehet egészíteni, nagyon szeretik az állatok, de óvatosan bánjunk a mennyiséggel, mert magas szénhidrát és fehérje tartalma elhízást eredményezhet, magas foszfortartalma miatt hatással van a fiatal kosoknál előforduló hugyvérűség kialakulására. (lásd: hugyvérűség) Kiemelten fontos, hogy a takarmányként etetett gabona, tiszta, száraz és penészmentes legyen, mert a gombatoxinnal szennyezett gabona mérgezést okoz.
A gabonaetetés mennyiségének kérdése sok problémát vet fel, mert a közös nyájban tartott állatokra nehéz fejadagot számolni, ráadásul a kosoknak, a szaporodási ciklusban lévő jerkéknek és a növendékeknek más – más az igényük. Azt mondhatjuk, hogy átlagosan egy kifejlett wallisi juhnak napi 300-400 grammnyi mennyiségre van szüksége. Fontos, hogy az állat aktuális életcuklusához igazítsuk az adagot. Egy kifejlett vemhes vagy szoptatós nőstény nyugodtan kaphat akár 500-600 grammot is, de a kosokét sohase emeljük 300g/nap fölé! Egy növendék juh napi adagja se legyen több 200-300 g/nap-nál.
Vitaminok – ásványi só kiegészítők
Vitaminok adagolása szintén nagyban függ az állat aktuális életszakaszától, ezért nehéz pontos útmutatóval szolgálni. Más egy kifejlett, passzív időszakát élő, más egy harmadik szemeszterben lévő vemhes anya és egy növendék állat igénye.
A tavaszi legelőre hajtás időszakában, – feltételezve, hogy a legelő nem monokultúrában ültetett, – legeléssel fedezik a vitaminszükségletüket, de ősztől tavaszig nekünk kell gondoskodni erről. Rengeteg készítmény áll rendelkezésünkre, de bármelyiket is választjuk, javaslom, hogy váltogassuk és csak kúraszerűen alkalmazzuk ezeket.
Egy kifejlett tenyészállat súlya gyakran eléri, sőt meg is haladja a 100 kg-ot. Ekkora testtömeg kiépítéséhez feltétlenül szükséges a kálcium utánpótlás, ami különösen fontos kosok esetében. Túladagolástól nem kell tartani, így folyamatosan adható.
Hazánk talajában átlagosan alacsonyabb a szeléntartalom, mint ami juhaink igényét fedezni tudná, ezért szükséges, hogy folyamatosan hozzáférhető legyen számukra a szelénes nyalósó.
Gyümölcsök, zöldségek
Ideális, ha naponta friss gyümölcsöt, zöldséget kaphatnak. Kedvencük az alma, körte, répa, cékla, csicsóka, cukorrépa, marharépa. Káposztát csak keveset, krumplit egyáltalán ne adjunk nekik.
Hetente 2-3 alkalommal adjunk juhainknak 2-3%-osra higított almaecetet vagy a gabonára locsolva vagy az ivóvízbe keverve. Jót tesz az emésztésüknek.

3. napi gondozási feladatok

A közösségi oldalakra feltöltött habos, hófehér gyapjúban pompázó állatok csak a pillanatnyi állapotot tükrözik. Tudomásul kell vennünk, hogy hazai legelő-kertes tartásmód mellett nagyon nehéz ezt hosszú távon fenntartani. Vakító hófehér állatokat csak az alpesi legelőkön láthatunk, ahol pár óránál tovább nem maradnak egy helyen, folyamatosan tisztulnak a napi esőktől, párától és ritkán találkoznak gubancosodást okozó növényekkel. Nekünk marad az istállótakarítás, fürdetés és kefélgetés.
A juhok izomzata kötött, nem vagy csak korlátozott mértékben tudják vakarni, szájukkal tisztogatni magukat, ezért nekünk kell segíteni, amit el is várnak, sőt kérnek tőlünk. Megmutatják, hogy hol van gubanc, szúrós ág, ami zavarja őket csak figyelnünk kell és megérteni mit mondanak.
A gyapjúba ragadt növényi részeket, ragadós galajt, tüskés bogáncsot, a szemzúgba beálló pelyvát, toklászt naponta szedjük ki a gyapjúból. Ezt a barik nagyon szeretik, így nem jelent küzdelmet ez a feladat. Vakargassuk át az arcot, a fülek tövét, a hónaljakat és minden hajlatot, redőt ahova ők nem érnek el. Ha látjuk, hogy dörgölőznek a karám falához, fejüket, arcukat vakarják a léceken, akkor ott biztos valami zavarja őket, nézzük meg, segítsünk nekik, különben még mélyebbre, akár a bőrfelületét felsértve a szövetek közé is bejuthat például a toklász.
Mindig tartsuk egészen bőrig nyírva és tisztán a végbél és a genitáliák környékét. Szoptató anyaállatok duzzadt emlőjének puha bőrét gyakran felmarja a rácsepegő vizelet, ezt szintén állandóan ellenőrizzük, hámosító kenőccsel kezeljük.
Puha talajon gyakran ragad sár az ujjak közé, e miatt biceghetnek, rágják az ujjaikat. Ha ilyet látunk gondoljuk erre és tisztítsuk ki.

4. körömápolás

A wallisi juhok körme sokkal puhább mint a hazánkban elterjedt fajtáké. Ez érthető is, hiszen a sziklás terepen egy kemény köröm sokkal jobban csúszik, ezért veszélyes is lehet. Azt javaslom, hogy 3-4 hetente körmöljük le az állatainkat. A művelethez nem szükséges leültetni, fektetni őket, ehhez elegendő az álló helyzet is.

5. gyapjúápolás, nyírás

A wallisi juh igazi ékessége a durvaszálú hosszú fedőszálakból és a puha aljszőrből álló gyapjú, ami egységesen fedi az állat teljes felületét. A gyapjú szálvastagsága 38-42 mikronig terjed, kiválóan alkalmas szövésre is és nemezelésre is. Jellegzetessége, hogy a merinókétól eltérően nem faggyús, e miatt könnyebben tisztítható, kevésbé filcesedik, egyszerűbben feldolgozható. Jól kezelt, tiszta, válogatott gyapjúra nagy az igény, ezért érdemes mindent megtenni, azért, hogy a lehető legnagyobb mennyiséget tudjunk letermelni juhainkról. Megkülönböztetünk első és másodvágású, sőt esetenként harmad és negyedvágású gyapjút, annak megfelelően, hogy hányszor nyírunk egy szezonban. A tavaszi első nyírású gyapjú loknis, hosszúszálú, a másod és többed vágásban inkább az aljszőr dominál.
A tavaszi első nyírást célszerű március végére, április elejére időzíteni. Ha jó minőségű gyapjút akarunk, akkor már a nyírásnál válogassuk szét testtájanként, hogy a csomósabb, filcesebb alhasi és lábvégi gyapjú ne keveredjen a nyak és a hát gyönyörű fürtjeivel. A nyírás alatt nálunk az állatok békésen álldogálnak, nem szoktuk leteperni őket. Célszerű egy kb. 30-40 cm-es stabil, nem csúszós felületű emelvényre, asztalkára állítani a barit, hogy nem kelljen sokat hajolgatni. A nagyobb juhtartási kultúrával, tapasztalattal rendelkező országokban erre a célra készített, pneumatikusan emelhető, fejrögzítővel ellátott asztalok kaphatók. Talán egyszer majd lesz nálunk is hasonló. Akár géppel akár ollóval nyírunk nagyon fontos, hogy ne sértsük fel a bőrt és ha túl hosszúra nyúlna a nyírás és az állat nyugtalankodna, inkább pihentessük, hogy enni, inni tudjon és megnyugodjon. Ne féljünk a nyírástól, könnyen megtanulható, inkább végezzük magunk, akár lassabban, részletekben, de ne bízzuk idegenre, mert a „szakértőkkel” kapcsolatban nekünk nagyon sok rossz tapasztalatunk van.
A wallisi juh gyapja havonta 1,5-2 cm-t nő, ennek megfelelően júniusban újra, majd augusztusban újra nyírni kell. Ekkor már meleg az időjárás, így célszerű előtte egy fürdetést beiktatni, majd a teljes száradást követően végezni a nyírást.
A testtájanként elkülönített gyapjút válogassuk, majd mosás, szárítás, rázás után értékesíthetjük. A mosás lehetőleg lágyvizes (nálunk kútvíz) áramoltatással történjen. Két kiló gyapjú körülbelül fél napos áramoltatás után tisztul meg teljesen. Ezt követi az árnyékos, szellős helyen történő szárítás, majd a maradék növényi rostok kirázása. Egy kifejlett wallisi juhról 3-3,5 kg elsővágású gyapjút nyerhetünk.
Nyári nagy melegben gyakran csak hűtési célból is célszerű fürdetni az állatokat, de tisztasági fürdetés is szükséges lehet. Sampont csak különösen erős a szennyezés esetén használjunk. Nem szeretik, ha a víz megy a szemükbe a fülüket pedig feltétlenül védjük a víztől.
Az örök rejtély marad számomra, hogy ez a fajta a hatalmas fejszőrével hogyan tudott fennmaradni az Alpok szikláin, hiszen nyírás nélkül szinte teljesen vakok. A fejtetőről előre boruló fürtök elfedik a szemeket, amin segíthetünk úgy, ha felgumizzuk vagy a szem körül kicsit levágjuk a gyapjút. Ha nem látnak jól a járásuk bizonytalan lesz, nem mernek szaladgálni és akár el is tévedhetnek a legelőn. Svájci videókon látszik, hogy a homlokon copfba kötött fürtök vidáman lengenek a macis járású barikon.

6. szaporodás

A wallisi juh szaporodásával kapcsolatban csak kevés egyedi eltérés tapasztalható a hazai fajtákhoz képest. A legfontosabb, hogy gyakori az ikerellés, ez három évre vetítve eléri az 1,6 db bárányt. Általában könnyen ellenek, igaz kis súlyú bárányokat.
Az EU szigorú szállítási feltételeinek köszönhetően egyre elterjedtebb a mesterséges megtermékenyítés és az embrió export. Már összeállt egy adatbázis a wallisi fedezőkosok adataival, ahol Hanzi is nyilvántartásba került.
A kosok 7-8 hónapos korban lesznek ivarérettek, de fejlődésük 2 éves korukig folyamatos. Előírás szerint a minősített fedezőkosoknak kötelező a surlókór vizsgálat, melyet fülvérből vett minta alapján német genetikai laborban végeznek és EU-s pénzből finanszíroznak.
A jerkék első ivarzása 10 – 13 hónapos korban indul és innen a fogantatásig 3 hetente folyamatos. Tapasztalatom szerint a standardban szereplő aszezonális ivarzási ciklus nem feltétlen jellemzője a fajtának. Ez lehet, hogy a melegebb környezetnek köszönhető, de nálunk a tavaszi és az őszi ivarzási ciklus jól elkülönül. Az ivarzás aktívabb, játékosabb, kihívóbb magatartási jelein kívül nem sok látható tünettel jár. A vemhesség is csak az utolsó 4. hónaptól mutat feltűnő jeleket. Az ellés előtt akár már két héttel is megindulhat a tejelválasztás. Aki folyamatosan együtt van az állatokkal és ismeri viselkedésüket, az azonnal észreveszi, ha megkezdődik az ellés. A tágulási szak alatt a jerke bambán maga elé bámul, elvonulva fekszik. Többedszer ellő anyák, – amennyiben lehetőségük van erre – külön vonulnak és lábukkal kaparva készítik elő a kicsik fogadására alkalmas „fészket”. Amikor a jerke elérkezik az ellés kitolási szakába, akkor szinte mindig lefekszik, a görcsök megérkeztével fejét előre emelve, hátát púpozva, hátulsó lábát oldalra feszítve nyög és teljes erejéből nyom. Gyakran ilyenkor már látható a magzatburok kitüremkedése, esetleg a magzatvíz is folyik. Normál ellés esetén a kitolási szak 3-10. perce után megérkeznek a patácskák és az orrocska, majd egy nagy erős nyomás után új élet kezdődik. A kicsi fejéről azonnal távolítsuk el az esetlegesen még ott lévő magzatburkot, tisztítsuk ki a légutakat, hogy azonnal levegőhöz juthasson. Ekkor a mama már feláll, jellegzetes hangon beszél a kicsihez és nyalogatja, szárítgatja. Ezek a kettőjük közt kialakuló szoros kapcsolat legfontosabb pillanatai. A köldökzsinór gyakran már a születéskor elszakad, így nekünk csak a fertőtlenítéséről kell gondoskodni. A kicsi hasfalától kifelé irányuló mozdulattal nyomjuk ki a zsinórban lévő vért, majd kenjük be Betadinnal. Amennyiben a tolófájásokra 15-20 perc után sem érkezik meg a kisbárány az már komplikációnak számít, így beavatkozást igényel. Ha tudunk segítsünk, ha nem azonnal hívjunk orvost. A wallisi juhnál igen gyakori az ikerellés, tehát az első kicsi megszületését követően rövid pihenő után, ami normáslis esetben nem több mint 2 óra, megszületik a következő kisbárány. Az ellés lezárásaként a méhlepény távozik. Javasolt az ellést követő 24 órában méhösszehúzó injekciót adni az anyának.
A kisbárányt töröljük szárazra, télen melegítő lámpa alá fektessük és a farok szőrének körbevágása után azonnal helyezzük fel a farokgyűrűt. Tapasztalatból tudjuk, hogy ez semmiféle fájdalmat, veszélyt nem jelent a kicsire és főleg jerkék esetében lényegesen megkönnyíti a tisztántartásukat. Nálunk minden kicsi 2 napos koráig megkapja a szelénes vitaminkoktélt is.
Ellenőrizzük, hogy a tejelválasztás megindult e és a kicsi tényleg szopik vagy csak próbálkozik. Amennyiben gyenge, erőtlen a bárány célszerű fejt anyatejjel cumiból megkínálni. Ha túl sok a tej, akkor azt fejjük le a mamától, mert egy újszülött bárány pár nyelet tejjel jóllakik, ami pedig az emlőben pang az gyulladáshoz vezethet. A fejt tej mélyhűtőben tökéletesen tárolható és szükség esetén felhasználható.
Normál ellés után a mamából még egy hétig kis mennyiségű váladék tisztul, ami sohasem zöld, bűzös és mennyisége folyamatosan csökken.

7. paraziták

Paraziták elleni kezelés két irányú lehet, külső (főleg kullancsok, atkák) és belső (bél, tüdő, szív férgek). Évente legalább kétszer és minden esetben állatorvosunk tanácsát követve végezzük a kezeléseket.

8. betegségek

Ezt a fejezetet nem szeretném részletesen kifejteni, hiszen betegség esetén állatorvoshoz kell fordulni. Egyetlen, – úgy tűnik a wallisi juhoknál gyakori és legtöbb esetben halálos kórra hívnám fel a figyelmet és ez a hugyvérűség. A betegség fiatal kosoknál jelentkezik és egyetlen megelőzési módja a tápanyag nyersfehérje bevitelének korlátozása. A betegséget a táplálékkal bejutó fehérjék bomlásakor keletkező foszforsók hugyvezetékben történő lerakódása okozza. Az elzáródó vezeték pangó vizeletet, görcsöket majd elhullást eredményez. Kezelése szinte lehetetlen, inkább a megelőzésre figyeljünk.
Felnőtt kosoknak sohase adjunk 350 g/nap/állat mennyiségnél több takarmányt! Növendékeknek 250-300 g/nap/állat-nyit! Ezt csak az abrakoltatási időben történő szeparálással oldhatjuk meg, így biztosan a számolt adagot kapják. Minden nap kapjanak ásványi premixet, ami 90%-ban kálcium (egy csapott evőkanálnyi), és ammónium kloridot (szalmiáksó) 5-7 g/nap/állat mennyiségben. A lucernaszéna gazdag kalciumban, ugyanakkor sok (kb. 20-23%) nyersfehérjét is tartalmaz. A táp, az abrak és az elfogyasztott lucernaszéna együttes napi nyersfehérje mennyisége – szárazanyagra számítva – ne legyen több 15%-nál!
Praktikus ha állandóan van otthon Ruminogén (2X 10-20 gramm / nap 0,5 l. vízben oldva, 3-4 napon keresztül). Ennek adagolásával elkerülhetjük a bendő Ph-nak kóros irányban történő elmozdulását (acidózis, ketózis, alkalózis). Ha étvágytalan, bágyadt a juh adjunk szájon át a bendőmozgatóból és ha nem javul hívjunk orvost.
Bízom abban, hogy minden wallisi juh tulajdonos hasznos tanácsokkal gazdagodhat az összeállításból.